Szerző: Dóczy József

CZAKÓ MÁRIA - Sötét erdő sűrűjéből kakukkmadár hallik.
A hangjától a szívembe úgy belenyilallik.
Azt kérdeztem, mikor még a gyöngyvirág virágzott,
Kakukkmadár mondd meg nékem,
Hány évig él a kedvesem?
Kakukkmadár százat is kiáltott.

Ne szólj, ne szólj kakukkmadár, hazug a te hangod.
Nem hallottad a faluból a lélekharangot?
Száz évig él a kedvesem azt mondtad te róla,
S ma délután temették el,
Kakukkmadár a száz évből
Nem múlt még el száz nap sem azóta.

Szövegíró: Babusa Miklós
Zeneszerző: Leszler József

Szórja a nap aranysugarát,újra lombot bontanak a fák.
Minden illat,virágfakadás,madárdal és vidám kacagás,
Madárdal és vidám kacagás.

Virágok közt párom keresem,jó,hogy van a földön szerelem!
Melenget a fénylő napsugár,így suhan el felettünk a nyár,
Így suhan el felettünk a nyár.

Jöhet az ősz,jöhet már a tél,nékünk minden tavaszról mesél!
/:Múlhatnak az évek csendesen,örökké él ez a szerelem,
Szívünk mélyén él a szerelem.:/

Szövegíró: Egerszegi Géza
Zeneszerző: Csizmadia Imre

Szerelemből sosem elég,mindig csak az kéne,
Úgy szeretem,úgy kívánom,élek,halok érte.
/:Hogyha párom szerelmesen karjába hív engem,
Akkor nálam nincs boldogabb a földkerekségen.:/

Csak annak szép ez az élet,akinek van párja,
Aki mindig szerelmesen két karjába zárja.
/:Minden este csókkal alszik,reggel csókkal ébred,
Annak aztán igazán csak boldogság az élet.:

Énekel: Bárány Pál László

Szövegíró: Szabolcska Mihály
Zeneszerző: Fráter Lóránd

Tele van a város akácfavirággal,
Akácfavirágnak édes illatával.
Bolyongok alattuk ébren álmodozva,
Mintha minden egy akácfa nekem virágozna.

Mintha a nagy utcák lármája elülne,
S körülöttem a város faluvá szépülne.
Mintha csak ott járnék a mi kis falunkba',
Ráismerek illatáról minden akácunkra.

Akácfa erdőség, kicsi falum képe,
Gyermekkori álmom ezer szép emléke.
Milyen gyönyörűség gondolni is rátok,
Házunk előtt bólintgató akácfavirágok.

Ó, hol van az álmom, mit alattuk szőttem?
S az a világ, ami akkor állt előttem?

/:Hová lettél, hová, ábrándok világa?
Te maradtál csak egyedül, akácfa virága.:/

Szövegíró: Szentirmai Elemér

Mikor én a dalos madárt hallgatom,
Rád gondolok drága kincsem, galambom.
Szerelemről zeng a kis madár dala,
És mintha csak minden hangja,
A szívemből, hű szívemből fakadna.
Dali, dali, haj,
Az már régi baj,
Hogy a kislány szíve olyan, mint az írós vaj:
Könnyen megterem benn a szerelem,
Mért tagadnám, megesett ez, meg bíz, énvelem.

Zöld levelű, piros retek megérett,
A rózsámmal, mint a galamb úgy élek.
Kértem is ám a jóságos Teremtőt,
Hogyha már ad, válassza ki
A sok közül a leghívebb szeretőt.
Dali, dali, haj,
Az már régi baj,
Hogy a kislány szíve olyan, mint az írós vaj:
Könnyen megterem benn a szerelem,
Mért tagadnám, megesett ez, meg bíz, énvelem.