Ferenczi Béla - Nótacsokra

* Kivirágzott a Hortobágy
*Túl a Tiszán faragnak az ácsok
*Alma a fa alatt, nyári piros alma
*Sudár magas, sudár magas a nyárfa teteje


*Kivirágzott a Hortobágy

Kivirágzott a Hortobágy, hortobágyi rónaság már régen.
Jó dolga van a ménesnek, ilyen dolga nem volt réges régen.
Én őrzöm a puszta ménest, a vármegye száz szilaj csikóját.
Legszebbiken magam járok, kalapomnál vadvirágot hordok.

Megüzenem Debrecennek debreceni polgármester úrnak,
Hogy az egész Hortobágyon nincsen párja az ő pej lovának.
||:Adja nékem száz forintért, ha pénzem lesz megfizetek érte.
Messze lakik a kedvesem esküvőre azon megyek érte.:||

*Túl a Tiszán faragnak az ácsok

Túl a Tiszán faragnak az ácsok.
Ide hallik a kopácsolások.
Eredj lányom kérdezd meg az ácsot,
Ad egy csókért egy kötény forgácsot?

Édes apám huncutok az ácsok.
Méreg drágán adják adják a forgácsot.
Kilenc csókot adtam neki érte.
A tizediket ráadásul kérte.

Kék a kökény zöld a petrezselyem.
Tótágast áll bennem a szerelem.
||:Én Istenem ugyan mit csináljak?
Szeressek-e vagy tótágast álljak?:||

*Alma a fa alatt nyári piros alma

Alma a fa alatt nyári piros alma.
Engem gyaláz a szeretőm édes anyja.
||:Engem gyaláz engem tesz a vesz a szóra.
Szeretem a lányát, nem hagyom el soha.:||

Aranyos Bözsikém majd fogsz te még sírni.
Ha engemet katonának fognak vinni.
||:Elrabolnak tőled egy vasárnak este.
Sok számos csókodért áldjon meg az Isten.:||

*Sudár magas, sudár magas a nyárfa teteje

Sudár magas, sudár magas a nyárfa teteje.
Halvány sárga, de halvány sárga annak a levele.
Én is olyan, én is olyan halvány sárga vagyok.
Volt szeretőm egy csinos barna kislány.
De már rég elhagyott.

Ha majd egyszer hűtlen babám összetalálkozunk,
Úgy elmegyünk mi egymás mellett, hogy még nem szólunk.
||:Te mész jobbra hűtlen babám, én meg megyek balra.
Sárba taposom a fényképedet, nem veszlek el soha.:||